Munkácsy Mihály festészete
A magyar művészet egyik legmeghatározóbb személye Munkácsy Mihály volt, aki munkássága végén így emlékezett vissza életére: „Tudtam, hogy festő leszek, s csak ennek a gondolatnak éltem.”
Az elmagyarosodott bajor családból származó Munkácsy, nemcsak a magyarok szemében nyerte el a tiszteletet, hanem külföldön is egyaránt. Az első festménye, ami valódi sikert aratott az Ásító inas volt (1869). Ekkorra már kialakult a saját stílusa, ami a realista szemlélet ékkövét ábrázolta, vagyis a munkásokat, az egyszerű pillanatokat örökítette meg drámai hatással. Ebben a szellemben készült el 1869-ben a Siralomház című festménye is.
E két festményt azért is akartuk kiemelni, mert az irodánk falát is ékesítik, és bizony szeretünk ránézni. Hogy lehet, hogy nálunk még Munkácsy is elérhető? Te is kiakaszthatod magadnál, sőt mondok egy jobbat, te magad is festhetsz egy Munkácsy képet.
Ásító inas
Ahhoz viszont, hogy ismerd, mit is akasztasz ki a faladra, tehát mi a háttere egy ilyen jelentőséggel bíró képnek, elmeséljük a történetüket:
Munkácsy szeretett modellekről képet festeni, így az Ásító inasnál is látható, hogy a hátteret teljesen elsötétítette, hiszen annak nem volt szerepe, de a modellt a legnagyobb odafigyeléssel festette meg. Könnyen megeshet, hogy ha ránézünk a képre, magunk is elálmosodunk és megsajnáljuk a szegény inast, akit álmából kelthettek fel. A festményben az is különleges, hogy szinte látjuk őt megmozdulni, az elmosódott haj és szájkontúrnál (ez nem is csoda, mert abban a pillanatban, amikor ásítunk, a felső testünk, de legalább a fejünk a szánkkal együtt mozog). A sötét háttér miatt a fény-árnyék jelenségek is jól kirajzolódnak és így még hitelesebbé válik a festmény témája.
Siralomház
Az első valódi sikere után (Ásító inas), egy nagyobb kompozícióval készült, amit a megfestése után még a festőállványról el is adott. De miért ezt a címet kapta a festmény? Gyakorlatilag Munkácsy a magyar börtönt akarta bemutatni, a saját gyerekkorát idézve, egy parasztház jelenetében, ahol a kivégzésre várótól – a kép jobb oldalán ülő részeges betyár - mindenki elbúcsúzik. A kép baloldalán többféle hangulat keveredik: együttérzés, harag, keserűség, kíváncsiság… Ezeket férfiak, nők, gyermekek és egy leány testesíti meg. A bonyodalmat a tömegen kívül tetőzi még az az erős félelemérzet, ami a megfestett emberekből árad, vagyis a rémület a haláltól.
Munkácsy Mihály ezzel a két festményével alapozta meg világhírű ismeretét és álmodta meg a további festményei tematikáját. Ha te is szeretnél egy Munkácsy képet készíteni: https://szamfesto.hu/collections/munkacsy-mihaly
